„DÍCSÉRD, SZERESD ÉS MUTASD NEKI AZ UTAT!”

„DICSÉRD, SZERESD ÉS MUTASD NEKI AZ UTAT!”
Interjú Sensei Kálóczi Józseffel

DSCF2605.JPGSensei
Kálóczi Józseffel már régen akartam egy interjút készíteni. Tudtam,
hogy sikeres nehézsúlyú versenyző volt, látom milyen eredményesen,
neveli a tanítványait, és milyen sikeres dojó-t üzemeltet. Ennek a
Kálóczi Dojonak, a Budokának volt elsőként a kyosok között itthon
honlapja. Az edzői albizottságban dolgozik, és masszív része van az
edzőképzésben. Sokáig sorolhatnám az erényeket, de ami a legfontosabb
volt számomra, hogy nagyon nyitott, barátságos és őszinte személyt
ismertem meg benne. JÓ EMBER. A szavak legnemesebb értelmében. Úgy
gondolom, ilyen példákat követve kell felnőnie a jövő karatékáinak.

Több
alkalommal is próbáltuk az interjút elkészíteni, de mindig a közös
szerelem, oly sokunk közös szerelme, a Kyokushin „szólt közbe”. Hiába
voltunk sok- sok közös rendezvényen- edzések, továbbképzések,
edzőtáborok, versenyek, mindketten a sok- sok feladatot láttunk el. De
Szeghalmon végre sikerült egy érdekes beszélgetés keretében, sok
értékes információhoz jutnom, amit most megosztok mindenkivel.

– Osu Sensei! Elmondanád nekünk, hogy nőttél fel, hogy kerültél a sporttal kapcsolatba?
02.jpg

1962 június 2.-án születem. Enyingen gyerekeskedtem. 1988-ban kerültem
át Siófokra, a munkám, a vendéglátás révén. A sportban nagyon
szerencsés voltam. Egy olyan emberhez kerülhettem, akit úgy hívtak,
hogy Nádori Géza bácsi., aki ugye a híres Nádori Laci bácsi testvére. Õ
indított egy atlétikai szakosztály, ahová én 10 évesen csatlakoztam.
Egy fantasztikus időszak volt ez, és 1980-ig tartott. Ekkor már
tízpróbázóként indultunk. Az ország egyik kiemelkedő atlétikai
szakosztálya volt ez Enyingen. Állandó dobogós résztvevői voltunk a
Diákolimpiai versenyeknek. 1974-től én tartottam a Diszkoszvetés, a
súlylökés és a gerelyhajítás rekordját. Bent dobhattam a BS-ben, nagy
csatákat vívtam itt. Ifi válogatott voltam 1978-tól. A Budapesti
Honvédtól, Mátai András bácsi vett át bennünket. Õ a „sárga
HoHHoZsigulijával” mindig jött hozzánk Enyingre. Gyönyörű időszak volt,
és egy olyan embert ismertünk meg, akinek a személye az egész edzői
munkámra kihatott.
1978-ban Székesfehérvárra kerültem, mert András
bácsi elment a klubtól. Fehérváron nem volt 10 próbázó csapat, és
elkezdtek minket átnevelni, de ez nem ment olyan jól. Ekkor ismerkedtem
meg Hegedűs Istvánnal, aki 1.kyu-s volt, és az én Sempai-om lett. Õ is
Enyingi volt, és közös teremben edzettünk telente. Mi atlétikai
alapozást végeztünk, ő pedig küzdősport elemeket gyakorolt.
Beleszerettem ebbe a mozgásba, és elkezdtem karatézni. Lehívta a
Sempai, az Adámy shihant, és ő megadta nekünk a kék övet.
Vendéglátó
főiskolát végeztem közben, és Siófokon dolgoztam vendéglátósként. A
Baross Gábor szakközépiskolában próbáltam átformálni kicsit a csapatot,
és közben már elkezdtem versenyezni, 1980-ban. Az első
csapatbajnokságon, még Enying színeiben, 3.-ok lettünk.
Ebben az
évben alapítottam a Siófoki Diáksport klubbot. Sárga öves voltam. Az
iskola vezetése segített ebben. 1982-ben bekerültem a válogatottba.


Az egyik legjobb eredményed volt, mikor Pékó Gábort legyőzve,
megnyerted a Szolnok Kupát. Ezen kívül milyen jelentősebb eredményeid
voltak még?

15.jpg

Pécs város és Győr város kupáját nyertem. Taekwondoban, Kick Boxban is
értem el eredményeket. Nehézsúlyban szerepeltem, 87 kg-os testsúllyal.
Az utolsó versenyem 1988-ban, az Európa bajnokság volt. Ebben az évben,
október 14.-én, született meg a lányom.

– Milyen nemzetközi versenyeken indultál?


Ez nehéz kérdés. Voltunk Dániában. Az Angol nyílt versenyen kétszer is
indultunk. Gabival jó barátok voltunk, és mindig egy szobában laktunk.
Volt néhány jó történetünk.
Három Oyama kupán is küzdöttem, kisebb-
nagyobb sikereket értem el. Nagyon jó ellenfelek voltak, és én igazán,
edző nélkül, egyedül készültem.

– A legjobb eredményednek mondhatjuk a Szolnok kupa győzelmet?


Igen. Az 1987-ben volt, és nagyon sok nemzet indult. Talán egy mini
Európa Bajnokságnak lehetett mondani. És Pékó Gabi barátomat győzhettem
le a döntőben, aki egy kiváló sporttársam volt.

– Mik voltak erősségeid a küzdelemben?

– Talán a mai geri, és a hajlított karú ütéseim.

– Az atlétikában szerzett képességeidet tudtad itt kamatoztatni?


Természetesen. Én ma is azt mondom, hogy nagyon fontosak voltak az
ottani rotációs mozgások, a mozdulatgyorsaság. A gyerekek edzésébe
nagyon sok ilyen elemet csempészek a mai napig.

– Kik voltak a legnagyobb ellenfelek?

– A Boros Jani, a Pékó Gabi.

– Boros Janit sikerült legyőznöd?


Igen, speciálisan készültem ellene. Nagyon felkeményítettem a
sípcsontom, hogy kihasználhassam a sérülékenységét, mert egyébként
nehéz volt vele. Egy nagy ütő-rúgó erejű, kemény versenyző volt.

– A nemzetközi nagyobb nevek közül, kivel mérkőztél?

– Egyszer a Michael Thompsonnal. „Egér- macska” harcra hasonlított. De nagyon korrekt volt.

– A danvizsgáid hogyan alakultak?

– Az 1. dan 1991, a 2. dan 1994, míg a 3. 1996-ban volt. A 4. dan pedig 2006-ban. Minden vizsgám elsőre sikerült.


Igen meghatározó a klubod és a személyed a szervezetünk életében. Jól
láthatóan a személyiséged nagyon áthat a tanítványaidra. Egy igazi
Kálóczi Dojo. A gyerekektől az érett felnőttekig, nagyon sok
tanítványod van. Mi az, az attitűd, az, az „üzenet amit hordozol, és
szeretnél nekik is átadni?


Huha…Köszönöm. Ez egy jó érzés, hogy az ember ezt hallja vissza.
Minden változik. A gyerek bejön a terembe, és nem figyel, ugrál,
változik a magatartása, az eredményei is, hol
1-est kap, hol 5-öst. Nincs egy ilyen stabilitás. És egy fél év
elteltével, figyelmesebb lesz, koncentráltabb, összefogottabb lesz. És
jön a szülő, hogy a gyerek nyugodtabb, jobban figyel, jobban
koncentrál, rá mer bízni már pár dolgot.1161202673.jpg
A
gyerek azért jön be, hogy játsszon. Tehát amikor lejön edzésre, akkor
játékon keresztül próbálom őt megközelíteni. Más a gyerek, más a
felnőtt. Én a gyerek szívére hatok, és szerintem minden edző így tesz.
Megpróbálom megnyerni magamnak. Ettől lesz Õ jó, ettől fog tanulni. Nem
a karate lesz neki a lényeges, hanem, hogy bejön megtanul valamit,
ebben örömét leli, és neked akar megfelelni mindig, és csak legutoljára magának. Én ezt látom a gyerekben.
A
felnőttben pedig a tisztelet. Az, hogy bejön fehér övben, és ugyanúgy
foglalkozok vele, és segítek neki, és a szellemi oldal az ami megfogja
őket. Hogy itt emberség van, tisztelet van, fegyelem van, és bármikor
odajöhet, segítség kérhet, és kap is.

– Mik azok a fontosabb állomások, amik a klubodat jellemzik?


Mindenki szervezi, menedzseli a klubját. Át kellett gondolni, hogy
hogyan tovább. 1991-ben, komoly elhatározásra jutottam, és a környék
iskoláiban, egy olyan küzdősportos oktatási anyagot állítok össze, ami
nem kimondottan karatés, hanem igazán azt szeretném, hogy legyen
utánpótlás. Minden nagy sikernek, az utánpótlás az alapja. Szerintem
oda kell meni az iskolákba, egy jó programot kell adni, és alsó
tagozatban elkezdeni. Nálam, 1-3.-ig, nem karatét tanulnak, hanem
birkózást és judót. Ebben mindent megtanulnak, a másik ellenni, test-
test elleni küzdelmet, a fájdalmat, a küzdőszellemet. Minden olyat,
amit ha a „Kyo”-ba átviszünk, egy nagyon jó transzferhatást hat. Igazán
4.-ben és 5.-ben emelem őket ki. Itt van 200- 250 gyerek. Voltunk
országos birkózó bajnokságon 8.-ok. Körülbelül, a gyerekek 10 %-a megy
át karatézni, akik vállalják ennek a kihívásait. A többiek jól érezték
magukat, tanultak valamit.
Körülbelül 25- 30 fős gyerekcsoporttal dolgozunk. Nagyon sok edzővel. Ha csak néhányukatDSCF2601.JPG
említem- Tamás László sensei, vagy Mészáros András 2. danos mester,
Zsuga János 2.danos mester, Fekete Tamás 1. kyu-s karatékám.
Mondhatnám, hogy 8- 10 ember van, aki igen sokat tesz. És persze a
szülők. Nagyon sokat segítenek anyagilag, hoznak – visznek bennünket.
És
a „titok” másik része, hogy nyáron nem karatézunk. Különféle
kalandtáborokat szervezünk nekik. Idén Görögországban voltunk. Nagyon
jó volt. Kicsit elfelejtjük a karatét. Mindenki készül a szeptemberre.
Mindenki visszajön ilyenkor. És kezdünk edzeni. A nyáron folyamatosan
lejönnek, az állandó, bérelt üdülőnkbe, ahol jó kezekben vannak, minden
nap.

– Vannak válogatottjaid is, ők hogyan edzenek a nyáron?


Ifi- Juniorokról van szó. Õk 6 évesen kerültek hozzám. Ilyenek a Kerti
Gabi, a Töttösi Anita, vagy a Velő Ágota. És ilyenek most a Fekete
Farkasék, a Tóth Daniék, vagy akár a Kovács Benedek. Hál istenek sokan.
Õk reggel edzenek és este. Külön edzéstervük van. Nagyon nehéz
összeegyeztetni. A Balatonon a vendéglátásban, a főnök nem biztos, hogy
elengedi őket, ha vendég van. Néha kimaradnak időszakok, a szezon alatt.

– Hol és mikor vannak edzéseitek?


Öt iskolában (Enying, Szabadi, Vak Bottyán, Siófok és Baros Gábor)
vannak utánpótlás edzések. És kedden és Pénteken jönnek a judósok és a
birkózók. Az itt kiemelkedők – főként jó küzdőszellem- kerülnek
kiválasztásra. A versenyzőknek heti 5 edzésük van. Három a Baross
Gáborban, és kettő Enyingen. Az egyik inkább gyerekben, míg a másik
inkább juniorban erős. 45- 50 –en vagyunk összesen.
Elvégezted a
Karate szakedzői szakot, most testnevelőként tanulsz. Vezeted az edzőin
a knock-down részleget. Mi motivált ezekben?
Az ember úgy van vele,
ha valamit tesz, azt a lehető legjobban tegye. Így teszel a szakmában
is, a klubodnál is. A csúcsra törsz. Szerettem volna meg is méretni
magam. Sokat köszönhetek az engem támogatóknak ebben. Többek közt Bódi
sensei-nek, és régi barátomnak Budán sensei-nek.
A tanári szak a
másik fontos része. Én 16 éve dolgozok a vendéglátásban. És most
elmentem egy másik irányba. Lassan 2 éve tanítok, a Baross Gábor
iskolában, testnevelőként, ahol magam is érettségiztem. Nagyon élvezem,
és nagyon jól érzem magam.


Igen komoly és nagy változások zajlottak a szervezetünkben, az elmúlt
időben. Szakmai, és anyagi változások ezek. Te voltál az egyik olyan
személy, aki egy nagyon jó támogatóhoz juttattad a szervezetünket. Mit
lehet erről tudni?

– A személy aki segített, és ezzel nem
árulok el zsákbamacskát, egy régi karatékám, Dr. Zsuga János, 2. danos
mester. Õ a Mol Gáz és Földgáz üzletágának vezérigazgatója, és egy
kiemelkedő személyiség, karatéka. Mikor Siófokra leköltözött, mert a
munkája és a családja is idehozta. Sokat beszélgettünk, egymás
álmairól, mint Barátok. Egyszer János jött, hogy tudja, hogy nekünk van
egy régi álmunk, egy küzdősport centrum. Õ ezt a dolgot támogatná.
Nos
ez a küzdősport centrum, egy kis szállodával, 300 nm2-en, készülni fog.
Azt szeretnénk, hogy Siófokon legyen egy ilyen küzdősport centrum, ahol
minden sportág jól érzi magát.
De ebben az időszakban volt az is,
hogy a szervezetünknek nehezen ment anyagilag. És mi akkor úgy
gondoltuk, hogy mi lenne akkor, ha először a szervezetet raknánk
rendbe, anyagilag. Mi megkerestük a Shihant, és elmondtuk, hogy
jelentős szponzort tudnánk behozni, aki 15- 20 millióval stabilizálná a
szervezetünket, hosszú távon. Ezek meg is történtek. És így egy nagyon
jó menedzselés van most a szervezetünkben, és olyan szakmai és anyagi
körülmények között dolgozhatunk most, ami nagyon jó.

DSCF0058.JPG
Nemrégen vizsgáztál 4. danra. Minden „néző” szerint, a legszebb 4.
danos vizsgát prezentáltad, az ott vizsgázók közül. Hogy készültél,
hogy edzel?

– Nagyon szépen köszönöm. Valóban sokat készültem. A 2001-es Világkupán már készültem
ere
a megmérettetésre, de a vizsga előtt eltört a lábfejem. A felgyógyulás
után, természetesen edzettem tovább. Próbáltam kicsit okosabban, mint
versenyző koromban. Heti 2 súlyzóm van. Három olyan edzésem van, ahol a
sempaiokkal közösen edzünk, kihont és katát. E mellett futok, van egy
16 hetes program, amit folyamatosan végzek. Én igazán már
erő-állóképességben vagyok jó, a gyorsaságom sokat kopott. De szeretem
a „Kyo”-t, és jókat edzünk, bunyózunk még.


Akkor összegezzünk picit. Vezeted a siófoki klubbot, kiváló versenyzői
múltad van- válogatott sportoló, voltál, nem olyan sok 4. danos
mesterünk egyike vagy, aktívan edzel, több kiváló tanítványod van,
üzemeltetitek a Diáksport klubbot, ahol grundbirkózással, judóval és
karatéval foglalkoztok. Részt veszel az edzőképzésben a testnevelés
egyetemen, ahol tanulsz, is mint testnevelő. Vezeted a szervezetünk
Utánpótlás albizottságát. Kihagytam valamit a sorból?


Talán nem, ez tényleg nagyon sok. Azt gondolom, hogy teszem a dolgom.
Ezt csak így lehet csinálni. Csak akkor húz az ember, ha van mellette
más is, aki akarja, és cselekszik. És itt nagyon sok ilyen ember van.
Itt nagy értékek vannak. Félelmetes, hogy milyen alvó, nyugvó értékek
vannak itt, amik az elmúlt években „kitörtek”. És ezt igazán csak Ti,
és te tudod.

– A magánéletedről beszélnél egy kicsit?


A családom az fontos. „Az ember sokat dolgozik, de mi van a családdal?”
Van két gyönyörű gyermekem. Hála istennek. A lányom 18 éves. Õ kiváló
sportoló. Mondhatnám azt, hogy ifjúsági válogatott volt atlétaként,
kézilabdázik most, korábban úszott is. És most a TF -re készülünk.
Sportiskolás jelenleg. Soha nem karatézott.
A fiam nagyon jól birkózott. Országos bajnok. Nem akart karatés lenni, inkább állatorvosnak készül. 13 éves.
Elkísérnek a táborokba, ahová megyünk. Sokat vagyunk együtt.


Azt gondolom, hogy büszkék lehetünk arra, hogy egy szervezetben
dolgozunk Veled. Van –e valamilyen „üzenet” amit elmondanál azoknak,
akik ezt az interjút olvassák?

DSCF2169.JPG
Nekem a gyerekek azok, akik a szívemhez közel állnak. Én gyerek
centrikus vagyok. Nekik egy csoda a karate. Ha tanítunk valamit, akkor
azt szívvel- lélekkel tegyük. Szeressük őket. Próbáljunk az Õ játékukba
beszállni. A játék a lényeg. Ne akarj belőle világbajnokot, játszasd.
Majd ki fogja nőni magát, lesz belőle bajnok. De hagyd meg neki azt,
hogy játékként kezelje, szeresse. Ha valakinek nem sikerül a küzdelme,
elsírja magát, akkor legyünk olyanok, hogy menjünk oda hozzá, és
simogassuk, vigasztaljuk, szeressük őket. Egy gyerek se buta, és nem
hülye. Mind egy csoda. Olyan szemekkel néz rád, olyan csillogó
szemekkel. És azt várja, hogy dicsérd, szeresd, és mutasd neki az utat.
És ha kell, legyél az apja, vagy az anyja.

– Osu! Köszönöm szépen Sensei az interjút!

– Osu! Én is nagyon köszönöm!

Stefanovics József
Victory Martfű

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.